A Föld élőlényeinek jelentős része rovar. A rovarokon belül egyik legnagyobb rend a hártyásszárnyúaké (Insecta: Hymenoptera; darazsak, méhek, hangyák, fürkészek). A hártyásszárnyúak egyik legfajgazdagabb és legkevésbé ismert csoportját a fürkészek alkotják (valódi-, gyilkos-, törpe-, fémfürkészek). Az általában kisméretű és látszólag rejtett életmódot folytató fürkészek egyik legszínpompásabb és legváltozatosabb csoportját a fémfürkészek képezik, amelyek mérettartománya 0,15 mm és 4 cm. A fémfürkészek a táplálékhálózatokban betöltött szerepüket tekintve parazitoidok (hosszabb időtávon ható ragadozók), szabályozó szerepük jelentős. Érdeklődésem és kutatási témáim egyik célcsoportját a fémfürkészek alkotják. Arra vagyok leginkább kíváncsi, hogy a tájhasználat erősödése milyen hatással van azokra a közösségekre, amelyek szerves részét fürkészek alkotják.

Egy másik jelentős csoportja a hártyásszárnyúaknak a méhek. Legtöbbünknek első körben a mézelő méhek jutanak eszébe, azonban a méhfajok jelentős része magányos és nem védelmezi agresszíven családját/kolóniáját hanem szorgalmasan és majdnem felbecsülhetetlen haszonnal, kitartóan porozza be akár termesztett növényeinket is. Az elmúlt évtizedekben a méhek diverzitása bizonyítottan csökkent. Célom ennek a diverzitás-csökkenésnek meghatározni a háttérváltozóit, amelyek egyaránt lehetnek tájhasználati, genetikai és epidemiológiai tényezők.

A fent említett kérdéseknek, céloknak a megválaszolására, teljesítésére tájökológiai, molekuláris, közösségökológiai és modellezési módszereket használok.

__

László Zoltán, PhD
Hungarian Department of Biology and Ecology
Babes-Bolyai University
400006 Cluj-Napoca
str. Clinicilor nr. 5-7
ROMANIA